Felhőkarcolók, őserdők, hazátlanok [antikvár]

Portbou-Sevilla. Itt, a francia-spanyol határon sok meglepetés éri a középeurópai embert. Először is a vonatból kiszállítják. Igaz, hogy ezt a franciák is megtették Ventimigliánál az olasz határon, de az csak a két nagy latin nép kutya-macska barátságára vall. Itt azonban kényszerűségből történik mindez, mert a vágányszélesség jóval nagyobb a középeurópainál. Hogy ez mit jelent, tessék főként az áruforgalomra gondolni. Mert a személyforgalomnak legfeljebb kellemetlen, hogy nem lehet hetedhét országot átfutni ugyanabban az egy kocsiban, de a szegény áruk: gyümölcs, nyomdagép, boroshordó, élő állat! Hát mindezeket szépen, kényelmesen átrakják. A nagy spanyol kocsiból le, a kisebb francia kocsiba fel. Kettős költség s az áru épségének örök veszedelme! Nem is tudom, ki garantálja például egy drága műszernél vagy hajszálfínom gépnél az átrakodás hibátlan sikerét? De mindegy! ez így van és így lesz. A vasúthálózat kiépítése most folyik a legerősebben, a fővonalak második sínpárát most fektetik le, de eszeágába sem jut senkinek a középeurópai rendszerre áttérni. Hogy. miért történt ez így, mi vezette az első és a mai vasútépítőket, erre senki sem tud felelni. Talán büszkeség, talán csökönyösség, mint ahogy mind a kettőből van elég a spanyol jellemben.