Félkemény [antikvár]

Fecó - Hú, ez jó volt! - sóhajtott Fecó. Talán élete legjobb szeretkezése volt. Bár igaz, azért összesen nem állt mögötte annyi, hogy ilyen messzemenő következtetést levonhasson belőle. De mindegy is, nem kell állandóan az adatokon lovagolni. Sokkal jobb, ha rajtad lovagolnak. Csak nézte a mellkasán fekvő gyönyörű, pihegő lányt, és elgondolkodott. Hogy jött ez össze egyáltalán? Erika szép, okos, csinos, tanult nő, tényleg szó szerint bárkit megkaphatna, erre éppen őt választja! Most őszintén, mekkora volt erre az esély? De ez is milyen már, hogy ahelyett hogy örülnél, matekozol, számítgatsz, latolgatod az esélyeket! Összejött, sikerült, és kész! Meg különben is, nem mindegy már? Sikerült, összejött. Ez a csaj az ő párja. Sőt, annál is több, hiszen összeházasodtak. Ó bizony a felesége. És ez azért nem semmi!