Fellegjárás [antikvár]

Részlet a könyvből: FLÓRIÁN. Flórián mindig váratlanul tör Mihályra: vacsoráról feljövet a sötét, tágas lépcsőházban mögé lopódzik és vállára teszi kezét, vagy jóelőre felszökik és a második emelet korlátján kihajol. Lenn, a csillár alatt jönnek már barátai, árnyékuk megnő és néha az óriási olajfestményre hull, mely a mennyezet alatt csaknem az egész falsíkot betölti. - Hol marad ily soká? - tűnődik, de már megpillantotta barátját, félrevonja és szaladnak a kihalt folyosón, melynek végén ablakot nyitnak. Kihajolnak a sötét udvar fölé; Mihály kíváncsian várja a történendőket: - Mit akarsz? - kérdi türelmetlenül, de Flórián csendre inti. E pillanatban valaki lámpát gyújt egy felsőbb emeleten és fénye a kertre hull: a sötétből kanyargós kőlépcső emelkedik elő, a tenniszpályáról vezet, a fasor, a kis kertilak felé. Flórián visszatartja lélekzetét, úgy lesi a kertet, csendjét figyeli. - Mihály nem tudja még, mit akar barátja, szemét erőlteti, tréfát sejt - komoly legyen vagy nevessen máris?