Fellegjáró [antikvár]

Marguerite már túl van az ötvenen, hajadon, mégsincs benne semmi vénlányos. Germaine éppen az ellentéte gátlásos, érzékeny barátnőjének ; ő mindig tettre kész, szándékaitól eltántoríthatatlan, gyakorlati érzéke sosem hagyja cserben. Együtt élnek egy kényelmes kertes lakásban Párizs szívében. Tökéletes a harmónia: Germaine imád uralkodni, és Marguerite készséggel hagyja, hogy uralkodjanak fölötte. Ebbe az idillbe robban be az új albérlő, a játékos, könnyed Paul, és kedves szélhámosságával kiragadja Marguerite-et zsarnoki barátnője bűvköréből. Együtt álmodoznak, játszadoznak, el-elrugaszkodnak a valóságtól, gondtalanul élnek, mígnem - amúgy játékosan - kitessékelik Germaine-t a világból. Gyilkos-e Paul, vagy felelőtlen kisgyerek, vagy tán játékos ördögfióka, akire nem érvényesek az erkölcs törvényei? - ezekre a kérdésekre az olvasónak kell megtalálnia a feleletet.