Felnőtt emberek [antikvár]

Részlet a műből: Mások gyerekei, mindig, mindenütt. A legrosz-szabb a buszon, onnan nem tudok elmenekülni. Csorog a hátamon az izzadság, egyre ingerültebb leszek. A koszos ablakon át teljes erővel tűz a nap, az autóbusz már Drammenben megtelt, de Kopstadban, Tonsberg-ben és Fokserodben újabb utasok szálltak fel, az ülések közötti folyosón állnak, ott kapaszkodnak jobbra-balra dülöngélve, noha elvileg, ugyebár, biztosított az ülőhely. Mögöttem egy apa ül a gyerekével, egy hároméves-forma kisfiúval, a fiúcska hangosan iPadezik, a Róka Miska megjavul filmet nézi. A film fülsértő és bádoghangú, az apa időnként megkísérli lehalkítani, a kölyök ilyenkor üvölteni kezd, és visszahangosítja. Az olvasástól émelygek, a telefonom szinte teljesen lemerült, így podcastot sem tudok hallgatni, nem hallok mást, csak ezt a fémes csingilingit, ezt a dalt, takarít a kis maci, felmossa a házat. Már a Telemark-alagúthoz közeledünk, amikor érzem, hogy egyszerűen nem bírom tovább befogni a számat, hátrafordulok az apához, fiatal, szakállas hipszter idióta kis férfikonttyal, felöltöm a legszebb mosolyomat, és megkérdezem, hogy volna-e mód arra, hogy kicsit lehalkítsák az iPadet, megköszönném. Magam is hallom kérdésem ingerült élét, 5