Féltestvérek [antikvár]

Részlet a könyvből:A tornatér felől ütemes kiáltozás hallatszott, megkondult a boltivek alatt, megremegtette az ablakokat, följutott az osztálytermekig, - melyek most elhagyottak lesznek három hónapig - s egy pillanatra lelket lehelt a szigorú épületbe, lelket, mely nem volt minden nagyság nélkül. Elhangzott a háromszoros éljen a vendeuvre-i kollégium tiszteletére. A diákok az udvar felé indultak. Ott, a gesztenyefák között emelvény állt, leterítve szőnyegekkel, rajta padok a díjak és jutalmak kiosztására. A kisebbek fogták egymás kezét, suttogtak, végighúzták kezüket a falon, nem mertek nevetgélni, szívüket elszorította a nap ünnepélyessége és a vakáció gondolata. Mögöttük az öregebbek, - már letették az érettségit s legtöbbje elhagyóban volt a Kollégiumot -, csoportonkint jöttek, lassan, emelt fővel, közömbös tekintettel. Míg a kicsik bámuló szemmel nézték őket, ők, ha elmentek valamelyik mellett, odahúzták maguk közé s szórakozottan megsimogatták a haját; a legtöbb gyerek bizalommal húzódott ezek mellé a magas fiatalemberek mellé s bizonyára azt képzelte, hogy az élet ismeretének köszönhetik gondtalan biztonságukat.