Feltört ugar [antikvár]

Részlet a könyvből: A föld megduzzadt az esőtől, és valahányszor a szél félretolta a felhőket, bágyadtan sütkérezett a verőfényben, és kékes párát eregetett. Reggelente köd szállt fel a patakból meg a süppedékes, ingoványos laposokból. Gomolygó hullámokban hömpölygött át Gremjacsij Logon, a pusztai halmok felé sodródott, majd ott szertefoszlott, láthatatlanul feloldódott a leheletfinom, türkizkék párában: a fák levelén, a házak meg a színek nádfedelén és mindenütt, mint széthintett, izzó sörét, a füvet lenyomva, ólomnehéz bő harmat feküdt, gyakran délig is. A pusztán már térden felül ért a tarackbúza. A csordalevegőn túl kivirult a somkóró. Mézet illata esténként, a lányok szívében epedő vágyat keltve, szétömlött az egész falun. Az őszi gabona tömör, sötétzöld falként húzódott a szemhatárig, a tavasziak pedig csudaszépen bokrosodó hajtásokkal gyönyörködtették az ember szemét. A szürke homokon sűrű sörteként meredeztek a tengeri nyílformájú, zsenge hajtásai.