Félúton [antikvár]

A megfeszített pillanat Hongkong Hozzávetőleg tíz perce sétálgathattam Hongkongban, amikor végre megszereztem a pillanatot, amelynek köszönhetően el tudom mondani, mennyire és miért ráz a hideg Dániától. Elmondom mindjárt azt is, melyik volt az, csak előtte elbeszélem, hogy én leginkább pillanatokkal tudom értelmezni az utazásokat, a kalandokat, a világokat. Azokból ismerem meg az embereket, azokból írok történeteket. Amikor sikerül megragadnom, akkor tudom végre valamibe belefojtani az összes tapasztalást, tudást, érzelmet, hitet, amit el szeretnék mondani arról a helyről, arról az emberről, arról az igazságról. Ezért keresem konokul mindig az épületet, az arcot, a gesztust, ami kinyitja az elbeszélés terét.