Fenn és lenn [antikvár]

Ki másnak is ajánlhatnám első regénykisérletemet, mint anyámnak? Az a jóságos, okos asszony bizonyára szemet fog hunyi könyvem gyöngéi fölött, valamint szemet hunyt már vagy egy könyvtárra menő megiratlan ostobaságom fölött. Az olvasótól nem kívánhatok hasonló gyöngéd elnézést, azért jó is lesz, ha elmondom a Fenn és Lenn rövid genézisét, hogy legalább a felelősség egy részét azokra hárítsam, kik velem szemben a felbujtó szerepét játszották. Úgy volt, hogy az Egyetemes Regénytár szerkesztősége az 1889-ik év folyamán 1000 frankos regénypályázatot hirdetett. A pályázat ösztönzött arra, hogy tollhegyre tűzzek egy tarka mesét, mely akkoriban föl-fölbukkant szemeim előtt, libbenő szárnyakon körülcsapongott, mondhatom: szinte üldözőbe vett. Megszületett a Fenn és Lenn...