Fény a hegyek között [antikvár]

Részlet a könyvből: A távirat délelőtt féltízkor érkezett, néhány perccel azután, hogy bementem a szerkesztőségbe. Gyakorta kapok táviratot, erről-arról értesítenek távoli ismerőseim, akikkel egy-egy riport alkalmával ismerkedtem meg. Azt hittem, ez a sürgöny is valami efféle - számomra mindennapi, de küldői szerint igen fontos - eseményt jelent be. Először átnéztem a reggeli lapokat, komótosan rágyújtottam, s csak azután nyúltam az összehajtogatott, leragasztott lapocska után. Kisterenyén adták fel. Nyilván valami jól sikerült a bányában, és azt akarják tudtomra adni - gondoltam, amikor felnyitottam a táviratot. De amint elolvastam az egysoros szöveget, úgy éreztem magam, mint akit fejbe vertek. A táviratban ez állt: "Apám meghalt, 17-én délután temetjük. Sipos Péter."