Fény az út végén [antikvár]

Egy évvel feleségem, Marlene Klein halála után, belső kényszert éreztem hogy valahova csendes helyre vonuljak vissza. Össze akartam foglalni írásban azokat a bizonyságtételeket és megtapasztalásokat, amelyeket betegsége és halála idején feljegyeztem. Azokat a vigasztaló és utat mutató gondolatokat, amelyek németországi kezelésének hosszú hónapjai idején folytatott élénk levelezésünkből és a temetésekor mondott beszédekből valók. Terjedelmes kézirat keletkezett, amelyet eredetileg saját magamnak és gyermekeimnek szántam emlékezetül a feleség és az anya erős, mély hitére és példájára. Később barátoknak és közeli ismerősöknek is odaadtam. Mindegyikükre mély benyomást tett mindaz, ami feltárult előttük: erős és mély hit egy halálos betegséggel szembeni harcban és végül a kikerülhetetlen halálba vivő út elfogadásában. Szinte mindenki azt tanácsolta, tegyem szélesebb nyilvánosság számára is hozzáférhetővé a feljegyzéseket, hogy mások is részesülhessenek abból a nagy vigaszból, amit ők maguk olyan mélyen átéreztek. A feljegyzések keletkezése után négy évvel elhatároztam, hogy eleget teszek a kívánságnak. Rövidítve és átdolgozva rendelkezésre áll ez az Erdélyből származó bizonyságtétel mindazoknak, akik nyitott szívvel olvassák. Abba a sajátos egyházi környezetbe van beleágyazva, amely a mozgalmas nyolcszáz éves történelem folyamán nálunk kialakult. Olyan kegyességi szellemben fogant, amely az utolsó évtizedek gyakran nehéz körülményei között talán erősebben és másként fejlődött, mint más országok keresztyén egyházaiban. Alapos meggondolás és barátaimmal, köztük nyugat-európai teológusokkal történt beszélgetések előzték meg elhatározásomat az anyag nyilvánosságra hozására. Végül is az a meggondolás volt a döntő, hogy maga az elköltözött miként viszonyult volna hozzá. Arra gondoltam milyen fontos volt feleségem számára, hogy betegségének élményeiről beszéljen. Még a legutolsó időiben is - csodálatraméltó bizonyságtevésként - sok látogatójának elmondta ezeket a tapasztalatait és mély hitbeli meggyőződését, különös tekintettel a halál után ránk váró életre.