Fény és félhomály [antikvár]

Beszélgetés lámpafénynél - „ez az ég hálója, amit nem kerülhetsz el" - ahogy Lao Ce írta széles -, és én sem kerülhetem el, átfon, nem ereszt, összetart, de jó ez így. „Dolgozz: csak neki" ígérete, „dolgozz: csak nekem" kérése Űz és hajt, hogy még ezt is megcsináld és még azt is meg kell tennem. Művész vagy, a legnagyobbak közül való. Megérzem én, én már tudom! felelősséget nem vállaló ember, ez az elmebaj!" A század betegsége. Vállald, tarts ki, dolgozz! Kérlek ha csüggedsz is, csináld! Nekem teszed, neked írom, festem és szedem össze a század cserepei közt a gyémántot, a zafírt, a rubintokat.