Fényjáték [antikvár]

Részlet a könyvből: Fülledt este volt. A nyár olyan volt már, mint a bájait hervadástól féltő, túlérett asszony, aki mámorokat markoló életvágyában halmozza a pillanatok csalóka szépségeit. A szigeti rózsák túlnyílt kelyheiből áradó olajos illatok összevegyültek a lekaszált pázsit kissé fanyar, enyészetes szagával. A virágágyak még valóságos színorgiákat ontottak, de a fák lombsátrában már itt-ott vérszínű bíborok hasadtak, néhol pedig erőtlen sárágává fakultak. Foltosak voltak, mint a festett női haj. A kanyargó utak mély árnyékaiban szerelmes párok andalogtak és a folyó szellőtől alig borzolt vizén nesztelenül siklott egy-egy késői csónak. A pesti part lámpáinak fénye úgy reszketett a viz tükrén, mint egy szeszélyesen fűzött, szikrázó gyémántfüzér. A budai part ódon házsorsait, hegyes-dombos távlatait teljesen elnyelte már az este. Ezen az oldalon szegényesen ritkásra fűzték a fénylő lámpasort. Ezek sem voltak villogó öntudatos fények, mint a pesti oldal szikrázó fényei.