Férfi és leány [antikvár]

Részlet a könyvből:Meguntam az életemet. A háború megfosztotta mindattól az örömtől, amelyet egy fiatalember találhat benne. Megnézem ábrázatomat, mielőtt visszateszem a fekete flastromot bal szememre és megállapítom, hogy elferdült vállammal, térden alul hiányzó jobb lábammal, - nincs az a nő a világon, aki érezhetne irántam valamit. - Ám legyen, - filozófusnak kell lennem. Szerencsére nincsenek közeli rokonaim, - szerencsére még mindig nagyon gazdag vagyok, - szerencsére megvásárolhatom a szerelmet, ha szükségem van reá, - ez azonban a jelenlegi körülmények közt nem esik meg gyakran. Miért irnak az emberek naplót? Mert az emberi természet tele van önzéssel. Misem oly érdekes reánk nézve, mint önmagunk és naplóink nem ásíthatnak arcunkba, akármilyen hosszadalmas is érzelmeink kifejezése! Milyen rokonszenves a tiszta fehér papírlap, amely csak úgy várja, hogy befogadja benyomásainkat! Tegnap este Suzette velem vacsorázott, itt a lakosztályomban. Távozása után kutyául éreztem magam. Pénteken vonzónak találtam és a kitűnő villásreggeli és két benedictine után elhitettem magammal, hogy Suzette gyengéd érzelmei valóságosak, - nem néhány ezer frank eredményei.