Férfikor [antikvár]

1. r . A Vercingetorix-utca közepe táján egy magas alak megragadta Mathieu karját; a másik oldalon rendőr sétált fel és alá. — Ad] néhány, sou-t, apuskám — mondta az alak. — Ehes vagyok. Szeme dülledt volt, ajka duzzadt. Csak úgy bűzlött az alkoholtól. — JSem vagy te inkább szomjas? — kér-iezte Mathieu. — Becs . . . becsszavamra, cimborám — akadozott a másik. — Esküszöm neked Mathieu kikotorászott a zsebéből egy, száz-sou-s pénzdarabot, — Nesze, bánom is én, mire kell — jegyezte meg sietve. — Csak éppen érdeklődtem. — Derék ember vagy, én mondom neked — hálálkodott a részeg, a falhoz dűlve. — Valami nagy dolgot fogok kívánni neked. Mit kívánjak hát? Mindketten töprengtek. — Rád bízom — mondta Mathieu. — No hát sok szerencsét kívánok neked — bökte ki a részeg, aztán diadalittasan felnevetett. Mathieu észrevette, hogy a rendőr közeledik feléjük, s féltette az emberét. — ]So Isten veled — mondta és távolodni akart. . . A részeg visszatartotta.