Férj és nő [antikvár]

Keselykő, egy gyönyörű kárpáti völgynek északkeleti sorompója, sokkép tudja a köztiszteletet igénybe venni. Föl sem hozva geologiai érdekességét, most csak nagyúri külalakját említem, mely oly barátságosan komoly, oly büszkén leereszkedő, oly zordonan kecses, hogy kiki átláthatja, miként hegyünk többre van teremtve, mint név nélkül élni szegény rokonai, a zöld fürtű bérezek mellett, s arról is kiki meggyőződhetik, hogy nevét csupán valami aristocratikus lénytől, minő az oroszlán, párducz vagy kesely, volt szabad kölcsönöznie. Akadtak ugyan néhány ócsárlói - s melyik magasság nincs vádaknak kitéve nemcsak az erkölcsi világban, hanem a földiratban is, hol tudtomra csupán egy nagy havas hivatik szűznek, míg a boszorkánykő czímével legalább száz bérez van megbélyegezve? - és ez ócsárlók nem átallák a mi tiszteletreméltó hegyünket ügyetlen, sőt gúnyos nevekkel is illetni. A németek, kik eszöket vesztik egy kilátásocskáért - vonatkozzék az bár a polgári életben hivatalokra, vagy a természet regényes keblén szép partiekra - hegyünket «Hiúzszem»-nek bérmálták, talán azért, mert düledékvárának ablakaiból messzebb lehet a délnyugati vidékek tündéri völgyeibe tekinteni, mint a kárpáti havasok még emelkedettebb pontjairól.