Férjnél/A béna [antikvár]

Részlet az első műből: A fiatal asszony az asztalra könyökölt, az írótolla végét fogai közé szorította és elgondolkozott rajta, hogy mit irhatna még a férjének? Nem jutott az eszébe semmi, minden aprólékosságot már bőven megírt, most egyszerre kifogyott a közlésekből, és nem tudta, hogy mivel folytassa levelét? Felkutatta egész emlékezését, végig járt az elmúlt napok eseménytelenségén, elsorolta az ismerősöket, a rokonokat, a háza népét, keresgélt mindenfelé: a levegőben, végig a szoba falain, az asztalon fekvő arcképeken, míg végre eltévedt a kutatásban. Tudta ugyan, hogy mit akar, de egyebek jutottak eszébe, más dologra gondolt: nem a levél folytatására. És amik eszébe jutottak, ugyancsak jelentéktelen dolgok voltak, még összefüggés nélkül valók is; de elébe tolakodtak, kergették egymást, egymás nyakára hágtak. Azután hirtelen erőt vett magán, belátta, hogy nem jut az eszébe semmi, talán meg is únta a hiába való gondolkozást, és a levelét valami közönséges formasággal befejezte.