Fermina Marquez [antikvár]

Jóllehet van már hatvan éves, Valéry Larbaud-t ma is úgy látjuk, mint legtöbb elbeszélésének hősét: fiatalon, új útra készen, ismeretre szomjazón, egy tájba, egy leányba vagy egy remekműbe szerelmesen. Akár azért, mert hősei sosem idősebbek húsz-huszonöt évnél, akár, mert eszméi és érzései ma is oly hevesek és frissek mint a legigazabb fiatalságé, Larbaud, talán még inkább, mint Gide, a fiatalok, s tegyük hozzá a nemcsak korban, hanem szellemben is fiatalok írója, Franciaországban éppen úgy, mint az angolszász országokban vagy a spanyol Amerikában. Élete épp úgy, mint könyvei sajátos módon egyesitik a tudást és az életvágyat, a legspontánabb érzelmeket és a legtisztább ismeretszomjat. Gazdagnak, függetlennek született Vichy mellett egy szép kastélyban, s csak tőle függött, hogyan élvezze örökölt jólétét és szabadságát. Larbaud a puszta élvezet és a semmittevés helyett a tanulmányt, az utazást s a művészi alkotást választotta, hogy ily módon ismerje meg legalaposabban önmagát, s hogy igy lásson legmélyebben az élet és a szépség titkaiba.