Ferragus [antikvár]

Részlet a könyvből:Vannak Párisban becstelen utcák, mint ahogy vannak minden gazságra kapható emberek; vannak azután előkelő utcák, meg egyszerűen tisztességes utcák, továbbá újdonsült utcák, melyeknek erkölcsi színvonaláról még nem alakult ki a közvélemény ítélete; aztán vannak gyilkos utcák, mindig takaros utcák, örökké szennyes utcák, iparos-utcák, munkás-utcák. Egyszóval a párisi utcáknak emberi sajátosságaik vannak és puszta arculatukkal képesek bennük fölidézni bizonyos képzeteket, melyekkel szemben védtelenek vagyunk. Vannak utcák tele rossz szomszédokkal, akik közt az ember nem szívesen lakna és vannak más utcák, amelyekben bárki örömest alapítaná meg otthonát. Némelyik utcának, aminő például a Montmartre-utca, szép feje van, alul pedig halfarkban végződik. A Békéről elnevezett utca széles, tágas utca; de egyetlen egyet sem ébreszt föl ama jólesően nemes gondolatok közül, melyek fogékony lélekben föl kell hogy támadjanak, ha a Király utcát járják és föltétlenül hiányzik belőle a Vendroma-téren uralkodó komoly méltóság. Ha végigmégy az Ile Saint-Louis utcáin és lelkedet ideges mélabú üli meg, ennek okát ne keresd másban, mint a nagy házak, a sivár nagy paloták komor elhagyatottságában. Az adónagybérlőknek ez a hullaszigete olyanféle, mint Velence Párisban.