Festőangyal [antikvár]

Egy kötetnyi novella vajon hány sorsot, indulatot és titkot képes rejtegetni és elénk tárni? Aknaynál a mese része a valóságnak, a mese azonban sohasem magáért való. Hozzásegít, hogy gazdagabb legyen a világ, a múlt visszatérjen a jelenbe, a tárgyak pedig eszmék és emlékek hordozói legyenek. A kötet helyszínei álcázottak és megtévesztőek: szomorú özvegyi szoba, cipészműhely, iskolaudvar, bedeszkázott kamra. A szereplők csetlő-botló kortalanok, a "társadalmi skála" a cselédlánytól a szobrászművészig tart. A novellák legtöbbje a múltban indul, és kínnal, néha csak percekre jut el a jelenbe, mintha a múló idő hordozná a sorsok "oldását és kötését"; az indulatok az idők mélyén gyökereznek. (Lukáts János)