Fiam...! [antikvár]

Részlet a könyvből: "Kinyujtotta karját, amint kilépett a könyvesboltból, mintha ezzel a mozdulattal le akarná rázni behajtott könyökének, hosszú éveken át megszokott, könyveket-szoritó tartását. Zsebében apró ezüstök biztatóan csörögtek: könnyelmü és rövid alku volt. Nagy örömében nem bánta, hogy az érték negyedét adta csak a könyvkereskedő, olyan kicsinyesnek, könnyünek, felszabaditónak tünt fel előtte az elmult évek végleges elszámolása. Izzott a május a kövek között, csak a hegyek felől üzent egy kis, hüvösen hintázó szelet a messzeség. A gimnázium épülete ugy állott, minta beleroskadt volna a szörnyü teherebe, hogy negyvenegynéhány diák ma véglegesen otthagyta. Matura utáni csend dermedt a folyosókon, a fordulókban Szokrateszek, Homeroszok és Vergiliuszok aludtak laposra meredt szoborszemmel. Kari kicsit gyürődött cigarettát vett elő zsebéből, szája szögletébe lógatta és megindult. az egyik szembejövőt megállította. - Szabad egy kis tüzet kérnem? A megszólított ránézett és mosolyogva nyujtotta oda égő szivarját. Kari apjának hivatali társa volt. - Mi az, Kari? Megvolt a matura? - Hál' Isten, végre megvolt. - Persze, azért olyan sürgős rágyujtani. - Most már szabad! - mondta Kari, teli, megkönnyebbült, jókedvü hangon."