Figyelj ide, nem mondok semmit... [antikvár]

Képzelheted A pofa már két órán át keresztül arról nyomta a sódert, hogy mi nehogy azt higgyük itt Európában a XX. század végén, hogy a cowboyok annakidején olyan hű-de-oké legények voltak Én már különben azt vártam, mikor jut el odáig, és bedobja: Egyáltalán jéger alsót hordtak; lovat sem láttak életükben és a koltjaikon a Radetzky indulót akarták eljátszani Jó, mi?! Persze aztán kiderült, hogy utolsó éves egyetemista, évfolyamelső avval együtt elment volna csórikám a formájával, ha egy hangyányit jobban odafigyelne a dolgokra. Na, iszunk még valamit? Figyelj! Nekem most el kell tűnnöm egy fél órára kégli ügyben Várj meg itt, aztán folytathatjuk a témát. Csá! - Oké. Igyekezz! Cinege eltűzött, én meg kinyújtottam a lábam és elbámészkodtam a Madách tér nyüzsgő áradatán. Komáltam ezt a nagy hodályt, a Centrált. A lábad előtt őrjöngött a forgalom: villamos, autóbusz, autó, teher-, személy, velorex, bicikli, tűzoltó, mentő, gyalogosok meg még a franc tudja mi minden szóval ritmus és élet 160-al. Rohadt meleg volt. Ráadásul a napon ültem! Söröm, akár a lóhúgy! - Pista bácsi! Hozzon még egyet, ez teljesen felforrt. Jó haver az öreg. Évek óta ismer minket Persze jattot is adunk rendesen. Néha egy-egy feszes mellű kiscsaj kapkodta el magát, mintha marhára sietne valahová Állati jól szórakozom ezeken ha egy jobbfajta forma van rajtuk, ami úgy-