Fischmann S. utódai [antikvár]

Részlet a könyvből: A pap hosszan beszéli; ki kellett lennie inasáért, a család gazdag, a város egyik első családja. S így is rendelték meg, díszbeszéd legyen, „elsőosztályú" beszéd. Ott tartott épp, hogy megemlékezzék a "kiváló egyéniségről, a gyermekeiért reszkető anyától, az éjt nappá tevő fáradhatatlan asszonyról, az évek terhével dacoló matrónáról. Tisztelet vette őt körül s gyermekeinek forró szeretete. A dolgos, erkölcsös élet mintaképe volt. Mert mint a biblia mondja.." Senki sem figyeli oda; talán a hangja miatt, mely túlságosan sima volt. szinte agyonolajozott; elfolyt a fül mellett. Csak, ha más melódiájú, mélyebb zöngésű ótestamentomi szavak hagyták el a száját, emelődtek fel itt is, ott is a fejek kíváncsi meglepődéssel, akaratlanul felijedve, idegenkedőn. De ez csak egy pillanat, a szavak tovább folytak a fejek fölött, a fejek mellre ereszkedtek...