Fiúk [antikvár]

Részlet: "A folyótól kiinduló gyalogösvény - keresztülvágva a szérűt - a pajták és magtárak mellett vezetett. Ezt az egyenes utat Anna Mihajlovna fürge lábai taposták ki tavasszal, házassága első évében, amikor még élt az anyósa. Egy reggel, amikor a marhát kísérte ki a falu határáig. Anna találkozott néhány barátnőjével és - lányok szokása szerint - úgy, mint házassága előtt, megállt egy kis tereferére. A lányok izgatottan ujságolták apró híreiket és ő nevetve hallgatta, mintha még maga is lány lenne. Aztán hirtelen eszébe jutott, hogy a befűtött kemence mellett várja a beteg napa, aki a vasfazekat, tele vízzel, nem tudja a tűzhelyre emelni, hogy a reggelihez nincs meghámozva a krumpli, s nincs kitakarítva a ház, Ljosa meg biztosan vígan alszik a kamrában, elfeledkezve arról, hogy az erdőbe kell mennie, karóval vágni a kerítéshez, - és Anna elsietett. Az utat lerövidítve, egyenesen a szérűn át futott a magas fűben. A hűvös harmat kellemesen csiklandozta mezítelen lábát. A magas fű és a lósóska csapkodta a nedves szoknyaaljat."