Fiumei kaland [antikvár]

Részlet a könyvből: A világítótorony és a petróleumkikötő mólója között, a lankás partszegélyen állott a lapostetejű földszintes modern őrház. Ötször olyan hosszú, mint amilyen széles. A ház előtt, a víz felé, sárga homokkal behintett tágas terasz, alig térden felül érő vastag kőfalkorláttal. A sárga homokon egyenes vonalban négy kerekes ágyú. A keréktengelyek hajszálpontos glédában, egyforma közökkel. Az egyik ágyú a másiktól kétméter huszonöt centiméter távolságban állott, úgy, ahogy azt a szolgálati szabályzat előírta. A négy ágyúcső a tenger felé nézett. Ez volt a partvédelem. Ez a négy ágyú vigyázott a tengerpart gyöngyére, Fiuméra. Vigyázott a déli tengerek felől közeledő ellenségre, - amelyik sohasem közeledett. Elképzelni sem lehetett, hogy valaha közeledjék.