Flamenco Párizsban [antikvár]

1. Párizs, 1975 A spanyol diktátor, Franco tábornok temetésének másnapján, november 24-én láttam először kísértetet. A reggel elég szokványosán indult. Hatkor ébredtem, kinyújtóztam, majd csendesen kicsusszantam az ágyból. Még mindig sötét volt, így felkapcsoltam az éjjeli lámpát, a virágmintás ernyő gyenge fényénél magamra húztam a dresszemet és a harisnyámat. A hajtűm az öltözőasztal fiókjában hevert a fejpántommal együtt. Gyorsan, automatikusan hátratűztem a hajamat, hogy ne lógjon az arcomba, majd magam köré tekertem a köntösömet, hogy ne fázzak a késő őszi hidegben, és belebújtam a papucsomba. A folyosón vaksötét volt, mégsem kellett lámpát gyújtanom ahhoz, hogy kitaláljak a konyhába. Elosontam Mamié hálószobája mellett. A nagymamám - akit Mamie-nak szólítottam, ha franciául beszéltünk, és Iaiának, ha katalánul - olyan mélyen aludt, hogy nem ébresztette volna fel a villanyfény; valójában a bűntudat miatt próbáltam észrevétlen maradni. Mamié azt mondta, hogy kilenc előtt a balerináknak ki sem szabad kelniük az ágyból, gyakorolniuk pedig végképp tilos. Csakhogy Gabyval találkozót beszéltünk meg az előadásai közötti szünetre, délután pedig órát kellett tartanom. A nyáron történtek ellenére sem tudtam lemondani a mindennapos rúd- és középgyakorlataimról, akármilyen korán kellett is felkelnem. Alvás és evés nélkül meglennék, a pliéböl, tenduböl, ronde de jambe-böl1 meg a nyújtásokból álló szokásos mozgássorozatom nélkül viszont soha! Számomra ez éppolyan létszükséglet, mint a levegő. 1 Balettmozdulatok. Térdhajlítás, kinyújtás, lábkörzés.