Fleishman bajban van [antikvár]

Toby Fleishman egy reggel felébredt abban a városban, ahol egész felnőtt életét töltötte, és ahol egyszer csak tolongani kezdtek a nők, akik mind őt akarták. És nem akármilyen nők, hanem akik már megvalósították önmagukat, önállóak, céltudatosak. Akik nincsenek bajban, nem bizonytalanok, nem kételkednek önmagukban, mint ifjúkorának nagy reménységei - mármint azok a nők, akikben ő reménykedett, de akik egy pillantást sem vesztegettek rá. Nem, ezek a nők motiváltak és elérhetőek, kíváncsiak és izgalmasak, izgatóak és izgatottak. Akik nem várnák meg, hogy az ember az első randevú után a társadalmilag elfogadható időn belül felhívja őket, hanem már az előtt egy nappal képet küldenének a nemi szerveikről. Akik nyíltan gondolkodnak, készek bármire, nem hallgatják el, mire vágynak, és mi kell nekik, ilyen mondatokat használnak, hogy „játsszunk nyílt lapokkal", „minden kötöttség nélkül", „tíz perc alatt kész kell lennem, mert a balettra megyek Belláért". Nők, akik úgy dugnának veled, mintha adósaid lennének, ahogy Seth barátunk fogalmazott. Igen, ki mondta volna, hogy negyvenegy éves korában Toby Fleishman telefonja reggeltől este villogni fog (este még külön fénnyel), és dőlnek belőle az üzenetek tele tangákkal és gömbölyű popsikkal, cicikkel alul- meg oldalnézetből, vagy csak egyszerűen szemből, az összes olyan női részlet, amiről soha álmodni sem mert volna, hogy valaha háromdimenziós változatban találkozik vele - ezt most szó szerint értsd, vagyis olyan ember