Foglalkozása: férj [antikvár]

Táblái enyhén kopottasak.
Pirandello minden regényének tengelye egy egészen különös ötlet; ebben az új regényében a híres írónő férjének furcsa helyzete. Ez az ember kishivatalnok, aki szívvel-lélekkel ráadja magát felesége irodalmi ügyeinek intézésére. Így a férj valósággal lidércnyomásként nehezedik felesége pályájára, már-már művészetét is irányítani akarja, amidőn az asszony felszabadítja magát s otthagyja férjét és az elképzelhetetlen anyagi jólétet, amelyet műveinek értékesítése révén a férj szerzett. Nagyszerű a belső felszabadulásnak ez a rajza, de a regény ereje mégis a férj furcsa és félszeg alakja és tragikomikus szerepe, amelynek rajzából bőven árad az író gyilkos iróniája. Ez a nagyszerűen megformált alak méltő a «IV. Henrik» feledhetetlen hőséhez és Nobel-díjas nagy írójához. Az olvasót különösen megragadja ennek az irónikus regénynek egészen tragikus alapszínezete. Valósággal olyan, mint egy haláltánc: kettétörik az asszony élete, mert megszabadul ugyan gyötrődő démonától, férjétől, de elveszti gyermekét. És épp ilyen tragikus a férj sorsa is, aki a lázas és rajongó tevékenységből egyszerre visszahull a semmibe, ahonnan mint szürke és jelentéktelen egyéniség elindult. A diadalmas írónő, az üstökös felégeti a környezetében kóválygó kisebb égitesteket, de maga is belehull a sivár magányosságba