Fogságból rabságba [antikvár]

AJÁNLÁSKét végzős évfolyamot avattak 1942-ben a Magyar Királyi Honvéd Ludovika Akadémián. Nyár elején és télen. Ez volt az első, úgynevezett háborús, front évfolyam". Ekkor avatták hadnaggyá apámat, Józsa Imrét (1922-1994) is. Húsz évesen. A pécsi cőgerei", a hadapródiskola utáni rövid főiskolai éveket követően őt is, mint bajtársait, azonnal alakulatokhoz vezényelték, aztán meg a frontra. A végzősök tablóján édesapám neve mellett olyanokat találunk, mint Maiéter Pál, Litteráti-Loótz Gyula, Döbrentei Kornél, Sebő Ödön vagy Tóth Drumi Lajos, a híres vadászpilóta, és még sok másokét. Naplóját akkor kezdte írni, de az első két esztendő - 1942-44 - feljegyzései elvesztek valahol a háborús forgatagban. Az 1944-től írtakat egy viharvert kis kockás füzet őrzi, ez valami csoda folytán megmaradt. És amikor a füzet betelt - gondolható, hogy a fogság idején igen nehezen beszerzett - papírlapok, cetlik őrizték meg a sorokat.Egy 22-23 éves fiatalember feljegyzéseit.A naplóban említett családtagokról néhány szó, a Tisztelt Olvasó könnyebb tájékozódása végett. Nagyanyám szinte végig a háború, és az ostrom alatt is, a pesti lakásban maradt. 1944 őszén apám húga, Zsófi, nagyapámmal nyugat felé menekültek az oroszok elől. Nagynéném fiatal leány volt, féltették, nagyapám, Józsa Dezső (1884-1956) pedig nyugalmazott vezérőrnagyként, nem várhatott semmi jót a szovjet megszállástól. Pedig ő, az első világháború9