Bővebb ismertető
Részlet:
FOGYÓ FÉNYBEN
Múlt időben
elmerülve, ásott odú sötét ölébe kényszerítve mivé lett világod világa, benne, általa ölel a föld viruló voltában ellobbant, hullta után még inkább szerethető,
csillagszemmel mosolygó univerzumot,
hej, a föld,
már csak a föld
ölelheti
Őt,
és Ő
türi
tiszta feketében tehetetlenül a kényszerű hűtlenség szégyenét,