Fokról fokra [antikvár]

Részlet: Junius közepén, egyik napról a másikra, hirtelen beállt a kánikula. A kibírhatatlan hőségben, izzadtan, kimerülve vánszorogtak az emberek Newyork utcáin. A forró napsütésben, szinte gőzölgött a kövezet és az aszfalt nyúlóssá puhult, mint a gummi. A newyorkiak nem szeretnek gyalogolni, a forró nyári időszakban meg éppenséggel csak azok járnak az utcán, akiknek közvetlen közelben van dolguk, egyébként a legkisebb távolságra is a nyitott villamosokon mennek. Az a fiatalember, aki a Tizedik utcából kanyarodott ki a Broodwavre, nem követte ezt az általános szokást. Fáradhatatlanul vonszolta magát utcahosszat, nem törődve a szüntelenül gyöngyöző izzadság-cseppekkel, melyek végigfolytak homlokán, arcán és nyakán. Karl Lederer, - igy hivták a fiatalembert, - egyáltalán nem látszott sietni. Minden kirakat előtt megállt és jódarabig bámészkodott. Egy órásüzlet előtt megállapitotta, hogy öt óra lesz öt perc múlva. - Ha ilyen tempóban vánszorgok továbbra is, akkor hat óra körül a Centralparkba érek. Ott elüldögélek.