Földközeli kalandok [antikvár]

Kötéstábla / borítója kopott
Sta­nisław Lem gyer­me­két, To­maszt fi­zi­kus­nak szán­ta, a Stan­ford-i Egye­tem­re küld­te. To­masz si­ke­re­sen le­tet­te vizs­gá­it, majd iró és mű­for­dí­tó lett Len­gyel­or­szág­ban. A csa­lád bör­leszk­be illő tör­té­ne­te­in, a vi­lág­hí­rű apa hó­bor­tos szo­ká­sa­in a min­den­ko­ri szo­ci­a­liz­mus ab­szur­di­tá­sán jókat de­rül­he­tünk. Sta­nisław Lem a sci­en­ce fic­ti­on műfaj egyik leg­na­gyobb alak­ja volt, az irány­zat meg­újí­tó­ja és klasszi­ku­sa egy sze­mély­ben. Tu­do­má­nyos-fan­tasz­ti­kus írá­sai tet­ték vi­lág­hí­rű­vé, a hazai ol­va­sók el­ső­sor­ban erről az ol­da­lá­ról is­mer­he­tik. Jelen kötet egy­részt to­vább ár­nyal­ja, más­részt új né­ző­pont­ból is meg­mu­tat­ja az eddig meg­is­mert Sta­nis­law Lem-ké­pet. A kötet szer­ző­je, To­masz Lem, az író kései gyer­me­ke. Írá­sai el­ső­sor­ban Sta­nisław Lem­ről, az apá­ról szól­nak, és a 70-es, 80-as évek Len­gyel­or­szá­gá­ról, amely­ben a Lem-csa­lád élt. A kö­tet­ben el­me­sélt sza­ti­ri­kus tör­té­ne­tek fel­idé­zik a ko­ránt­sem fel­hőt­len év­ti­ze­de­ket, a len­gyel­or­szá­gi kom­mu­niz­mus nyo­masz­tó lég­kö­rét. A vi­lág­hí­rű apa port­ré­ját, mar­káns, hó­bor­tos ka­rak­te­rét a vég­te­len­nek tűnő csa­lá­di tör­té­ne­tek, anek­do­ták szí­nes fü­zé­re dom­bo­rít­ja ki. Meg­is­mer­het­jük azt a rend­kí­vü­li asszonyt is, aki az író ár­nyé­ká­ban élte le éle­tét, s a tör­té­ne­tek­ben fel­buk­ka­nó ala­kok sze­mé­lyé­ben a ko­ra­be­li len­gyel kul­tú­ra más jeles kép­vi­se­lő­it is. Annak el­le­né­re, hogy Sta­nisław Lem tu­do­má­nyos pá­lyá­ra szán­ta fiát, e kötet azt bi­zo­nyít­ja, hogy az alma nem esett messze a fá­já­tól.