Földönfutók I-II. [antikvár]

Részlet a könyvből: Ez volt az első tavaszi nap, amikor nem bent vacsoráztak a kormosfalu kunyhóban, hanem kint az udvar szélén, a kiszáradt, csonka nyárfa tövében. Az öregasszony morogva szedte össze a tűzhely előtt felhalmozott száraz fűzfagallyakat. Ő is örült a tavasznak, de a tisztesség és a tekintélytartás kedvéért sokáig hagyta, hogy a kölykök könyörögjenek. - Kati néni, kivigyem-é a halaslábast? - kérdezte őt immár századszor a szalmahajú, verébmozgású Katinka és olyan mozdulatot tett, mintha hirtelen lekapná a hosszú, ferdetetejű padról, a furcsa, négyszögletes, apró lábakon álló cserépedényt. Az edényben úgy csillogott a halak pikkelye, mint egy ezüstpénz rakás. Katinka gyerekes türelmetlenséggel úgy jött egyre közelebb és közelebb a halaslábashoz, mint a kicsiny ügyetlen röptű tavaszi bogarak a tűzrakás felé...