Földre szállt az ég [antikvár]

Részlet a könyvből: "A nap lemenőben volt. Izzó sárga koszorúja lassan, óvatosan bújt be a távoli dombok mögé. Sugaraival még belekapaszkodott a fák mozdulatlan ágaiba, mintha nem akarná otthagyni őket. Megsimogatta a virágok szirmait, melyek a lágy érintésre megadóan csukódtak be. A madarak összebújva készülődtek az éjszakai pihenésre. Fellazították tollruhájukat, hogy tovább érezhessék a levegő melegét. Néhány szorgos hangya még szaladgált a fűben, értékes terhet cipelve. Távolabbról tücsökciripelés hallatszott, álmos madárfütty válaszolt rá."