Föltámad a szél [antikvár]

Részlet: Hangok a föld alól — Falunk első és eredeti temploma sárból meg lóganaj-ból összetákolt vityilló volt. Annak a bedehemi istállónak az őseink által elképzelt mintájára készült, amelyben a mi urunk, Jézus Krisztus világra pottyant a Szeplőtelen Szűz öléből. Amikor nagyapáink megérkeztek erre a folyó és mocsár közé ékelt szikes vidékre, egy időben láttak hozzá családi kunyhóik és a falu templomának felépítéséhez. Istenfélő emberek lévén nem akartak pogánytanyán élni, ezért már ideköltözésük első hetében azzal a kéréssel fordultak a városi püspök úrhoz, hogy biztosítson számukra legalább vasárnap délelőttönként egy papot, aki misét mond, mert az ember esendő teremtmény, folyton bemocskolja magát, kívül-belül egyaránt, de amíg a napi munkától testére ragadt piszkot esténként a teknő fölött egy kis vízzel könnyen le-csutakolja magáról, addig a lelke meglötyköléséhez már Isten szolgájára van szükség A püspökbotjának kacskaringóiba faragott bibliai jeleneteket simogató püspök bólogatva hallgatta végig a telepesek óhaját, és miután rövides gyózködést követően sikerült kiegyeznie velük az ellenszolgáltatás mennyiségében és milyenségében, azon nyomban rendelkezett is, úgyhogy messzi földről idevándorolt felmenőink már a legelső vasárnapon tisztelendőatya vezényletével mondhatták el a Miatyánkot és a Hiszekegyet az új környezetben. Igaz, akkor még a szabad ég alatt, de ezen a vénasszonyok nyarához méltó napsütéses délelőttön ez senkit sem zavart különösebben, a tél beálltáig 5