Folyosó a holdra [antikvár]

Szökési kísérlet Igazi pipást a kezéről ismerni föl. Ujja, körme sárgára színeződött, szakálla, ha van, az is sárga és koszos. Hiába mosakszik, ha mosakszik, akkor is büdös. Ujjbegyén, amivel a parazsat csillapítja, a bőr berepedezik és szarus lesz, mint a víziló bőre, érzéketlen a fájdalomra. A pipaszárat, a szopókát naponta tisztítani kell, különben a pipamocsok eltömíti, és amíg az ember ezt a műveletet egy darab dróttal elvégzi, könyékig piszkos lesz. Nincs az a mosószappan, ami ezt a koszt levinné. A pipás embert senki sem szereti, mert magának való, álmodozó és büdös. Az öreg pipás végül egész testében elszürkül, csendben hal meg és senkit nem zavar. Mióta a kórteremben is engedélyezték a dohányzást, éjjelente elpöfékelek pár tömést. Lassan eregetem a füstöt, nézem a holdat az ablakon, karikát fújok köré, és hallgatom a vonatokat. Nulla óra ötkor érkezik a rizsliszt és a dara, nulla ötvenötkor a bróm, a lúg és a cefre, egy óra húszkor dübörög át a szén és a pala, egy ötvenötkor a zúzott kő, a kátrány