Fontamara [antikvár]

Borítóin a védőfólia néhol lepattogzott. Oldalsó lapélén enyhe elszíneződéssel. Előzéklapján tulajdonosi névbejegyzéssel.
Fontamara földje kopár, terméketlen, éghajlata száraz, s a kevés víz a nagybirtokosok földjeit öntözi. A falu szegényparasztjaival senki sem törődik, sőt: az új elöljáró, a fasiszta podesta elvezetteti határukból a maga földjeire az egyetlen kis patak vizét. A cafonék, a nyomorult zsellérek hiába járják panaszukkal a hivatalokat, mindenütt csak hitegetik, becsapják őket. A fővárosban munkát keresők uzsorás munkaközvetítőknek kénytelenek odaadni utolsó lírájukat - semmiért. Berardo, az egyetlen merészebb paraszt föllázad a fasiszta embertelenség ellen, de Rómában börtönbe kerül. Itt ismerkedik meg egy öntudatos forradalmárral, s itt ébred rá, hogy a városi munkások értük, a parasztokért is harcolnak. Hiába gyötrik, kínozzák; nem lesz árulójává a titkos szervezkedésnek. Hősi példája nyomán a falu népe is föleszmél, s egy illegális újság kiadásával megkezdi küzdelmét a rendszer ellen. Kitűnően szerkesztett, izgalmas cselekményű, lenyűgöző légkörű regény a "Fontamara", amely remek paraszti figurák egész sorát vonultatja fel, a humor sem hiányzik belőle, s közben még egy szép, szomorú szerelem - Elvira és Berardo szerelmének - költői elbeszélése is. A neves író 1930-ban, svájci emigrációjában írta ezt a ma is friss remekművét.