Forog a kerék II/1-2. [antikvár]

Részlet a könyvből: Az az ötvenegynéhány esztendő, amelyet a Herries-család történetének harmadik része foglal magában - talán a legmozgalmasabb korszaka Anglia újkori történelmének. Világszerte így volt, hiszen voltaképp a XIX. századnak ez az öt évtizede szilárdította meg és fejezte be azt a folyamatot, amely Rousseau és Voltaire műveiben, Benjamin Franklin eszméiben útnak indult s a francia forradalom véres napjain, a napoleoni idők szikrázó, harcizajos évein át megint a reakcióig vezetett. De 1848 tavaszi napjai nemcsak a Pilvax-kávéházban gyújtották lángra a fiatal szíveket; Berlinben és Bécsben, Párisban és Londonban egyformán új idők hajnala derengett. S ha sok helyen el is bukott a szabadságharc, - ha a mártírok száma mindig nagyobb volt, mint azoké, akik meg is valósíthatták eszményeiket - végeredményben ezek a tavaszi hónapok változtatták meg a világ képét annyira, hogy jórészt még ma is elméleteikből és vívmányaikból élünk. De ezeknek az évtizedeknek volt egy sokkal kézzelfoghatóbb eredménye is. Hiszen alattuk nyert polgárjogot és teljes teret az ember legnagyobb diadala és legnagyobb ellensége: a Gép. Amit Hauptmann a Takácsok-ban, Dickens a Két Város Regényében írt meg - a gépek könyörtelen diadalmenete éppen Angliában kezdődött s onnan sugárzott ki a kontinensre és ugrott át Amerikába. Nagy idők tanuja - ezzel jellemezhetjük Adam Parist, Walpole gigászi regény-tetralógiájának sorrendben harmadik hősét...