Források [antikvár]

Részlet: ELSŐ RÉSZ í Foltos, sebhelyes jégpáncéllal kemény fagy veri bilincsbe a Volgát a tveri erdőktől egészen a Kaspi-tenger melléki rőt pusztákig. Az ártéren elhaló, tompa nyögést hallat egy lágy testű, didergő feketenyárfa, a dombon nyöszörög a göcsörtös tölgy, a folyón túl, a sztyeppen repedeznek a kurgánok, amelyekről a szél el' ¦hordta a havat. Egy fiatal nyárfáról dér záporozik, ahogy belemarnak a nyúlfogak. Hajnalban déli szelek csapnak le a vidékre, nyirkosán sötétre válnak a fák, ágaikon ringatják az éjszaka odatelepedett varjakat. A felhők hasadékaiban lágy tavaszi kékség bukkan elő. A havon keresztül itt-ott átüti homokkő fejét a part. Illatos pára kéklik az olvadós agyagföld felett, egy rózsás fűz bolyhos fehér rügyeket duzzaszt. Turbékolón zengő víz tölti meg a gödröket, fürge patakok viszik a Volgába a tavaszi vizet, amely nehezen válik meg a tavalyi füvektől. S ekkor a föld nedveitől mámoros Volga egész hosszában ledobja magáról az acélkék, súlyos jégtakarót. Előfordul az is, hogy a Volga összehord egy szigetet. Jön néhány tavasz, szürkés marti lapu ver tanyát a homokon, szomorúfüzek zöldülnek ki. A hiszékeny varjú már fészket rak a fák tetején, fülemüle zengi dalát a sziget sűrűjében. Aztán a folyó játékos haraggal vizet zúdít a szigetre és szétrombolja, elhordja. Zöld csúcsukkal belehasítva az égbe, a feketenyárfák úgy hullanak a meredek hullámokba, ahogy a katonák hullanak el a csatában. Megjön a varjú, haza akar térni a fülemüle, s a sziget 5