Férfikor [antikvár]

Az Országháza vadásztermében az új Kossuth-díjasokat köszöntik. "Neked is a díjkiosztó-asztal innenső oldalán kellett volna állnod, komám - mondja a kitüntetett szobrászművész az Elnöki Tanács egyik tagjának. - Mert te voltál köztünk valamikor a legtehetségesebb. Mit csináljunk? Te elpolitizáltad az életed. " Ebből a mondatból indul ki a regény, két régi barát vitája az élet értelméről, felelősségről, tehetségről, választásainak szabadságáról és szükségszerűségéről. Tapasztalati tényanyaga a főhős életútja az 1915-től napjainkig, kalandos út; mert hogy is ne lett volna kalandos az izgalmas végletek, nagy változások e fél évszázadban egy magyar forradalmár útja, aki ott volt az 1930. szeptember 1-i tüntetésen, harcolt Spanyolországban, Párizsban élte át a német megszállást, majd itthon szervezte a Magyar Frontot, fegyverrel küzdött Budapest felszabadításáért. És ha nem is annyira látványos, de semmiképpen sem kevésbé izgalmas éveket élt át 1945-től 1956-on át napjainkig. Hiszen mindig ott volt, ahol a kerék forog! A Férfikor, ha úgy tetszik, legújabb kori történelmünk regénye. Egy nehéz sorsú nemzedék tanúvallomása, kegyetlenül őszinte önvizsgálata, realista számvetése az utókor előtt öt sorsterhes évtizedről, abban a történelmi pillanatban, amikor az a múlt lassan már legendává tisztul a köztudatban. Az ország és a nép hányattásai, küzdelmei, kudarcai, sikerei, egész sorsának hihetetlen fesztávú megváltozása: ez adja az a hátteret, amelyben a szereplők jelleme és tettei valóságos értékük szerint méretnek meg. Mégis elsősorban életregény a Férfikor. A történelem mindig és mindenütt egyéni sorsok alakjában, jellemek konfliktusában elevenedik meg lapjain, úgy, ahogy azt a szóban forgó nemzedék, ki-ki a maga szerepe szerint, átélte. S az írói vállalkozás végső célja: az emberi sors legáltalánosabb képleteinek, hivatás és szolgálat, eszme és tett, egyén és társadalom viszonyának vizsgálata.