Frieda [antikvár]

EGY FRIEDA Később, már azután, hogy kitört a botrány, és a híradásoknak köszönhetően páriává lett, visszagondolt arra a bizonyos napra. Arra a bizonyos pillanatra. Cikázva villant fel olykor a lelki szemei előtt minden, egyetlen keretbe sűrűsödve. Tizenhárom év házasság, három tökéletes gyermek egyetlen képben. S ő azon tűnődött, hogy születhetett meg mindez egyetlen jelentéktelen pillanatból. Izgalmakkal teli nap köszöntött be. Rózsaszínes égbolt, levelüket bontogató, ezüstös nyírek, harmat áztatta fűszálak és lomb, a föld alól előbújó első boglárkák sárga pettyei. A gyerekek visongatva rohangáltak. - Nusch néni érkezik Berlinből! Monty a kanapén ugrált. Elsa lila fonalakat tekert maga köré, és még Barby is azt kiáltozta, a kanalával csapkodva az asztalt a reggelinél: - Jön Nusch! Mrs. Babbit egész délelőtt sikált, fényesített, port törölt. Monty és Barby kankalint és harangvirágot szedett, Elsa meg befőttesüvegekbe tette. Frieda Apfelkuchent sütött, bőségesen meghintette a tetejét fahéjjal és porcukorral. Még Ernest is, aki különben ki sem mozdult a dolgozószobájából, végigtéblábolt a házon, az ujjait húzogatva az ablaknyílásoknál, szénpor után kutatva.