Fától fáig [antikvár]

Védőborító szélei néhol szakadozottak.
A regény története 1944 nyarán kezdődik, főhőse egy kisfiú, akinek zárt, üvegházi világába romboló, nyers erővel tört be a háború. A kisfiú nem tartozik az üldözöttek közé, életének keretei mégis széthullanak: a háború új és új helyzetekbe sodorja, s e "neveltetés" állomásai során - "fától fáig" hányódva tanulja meg a külvilág törvényeit. A valóságból mindvégig csak annyit látunk, amennyi a tizenegy éves Méliusz Péter szemsugarába belefér, de éppen a gyermeki látás természetessége, öntudatlan tárgyilagossága ad hiteles képet az akkori magyar kisvárosról, "provinciális" fasizmusáról. A regény kegyetlen, félelmet és halált rejtő világát azonban mégis a szépség hangulata hatja át. A kiirthatatlan szeretetvágy, remény és kitartás szépsége ez, s a gyermeki szem által varázslatosan felnagyított természeti és tárgyi világ harmóniája. Ehhez a kettős atmoszférához igazodik a regény stílusa is: a tárgyilagos, puritán ábrázolást mindvégig érzékelhető, finoman lebegő költőiség járja át.