Függő játszmák [antikvár]

Esélyt a kötetben megjelenésre Függő játszmák című könyvem írásai főleg tartósabbnak tetsző megformálásuk okán-jogán kapnak, és mert valamely alkalmiságból, amely mindig tünékeny, feszesebb gondolati tartásukkal látszanak egy állandóbbnak ígérkező időszerűségbe emelkedni. E tárcagyűjtemény egybeválogatásakor szóhoz sem engedtem jutni a poligám hajlam csoportosulásokra - a poligámia egyik értelme: vegyesvirágúság -, tehát a vegyesvirágúságra bármikor kész, divatos, ún. kisesszéket (hangsúly az esszén); a minden lében kanál és gyakorta a percnek szolgáló riportokat; a megjelenésükkor izgalmas, mert velünk készült, ám voltaképpen mindent mindenfélével egybezagyváló interjúkat; a bizalmasan hencegő és bizalmaskodóan fecsegő, affektáltan nagyképűek; a már másnap elfújta a szél vallomásos irodalombírálatokat; a kortársakról készített, hamar fakuló, alkalmi gyorsfényképész-portrévázlatokat; nem utolsósorban pedig a vitaírásokat-iratokat, amelyek az ellenfél ezúttal elegánsan mellőzött tiszteletreméltó véleménye nélkül netán győztesnek tüntethetik fel az emígy diadalmaskodó szerzőt, aki meglehet éppenséggel vesztesként hagyta el a küzdőteret. De talán nem is az a fontos, hogy valamely könyv mennyire tiszta műfajilag, hanem inkább az, hogy a művészet megmaradásának elve szerint milyen a gondolat érdekében egymásra talált forma és tartalom hasznosteherbíróképessége az időben.