Fújja a szél, fújja [antikvár]

Részlet: Mintha odaragadt volna a sinekhez, a délutáni személy nagyot döccent, aztán lassan, nyikorogva elindult. Szokatlanul népes volt a füstös szerdai állomás. Bevonulókat búcsúztattak. - Vigyázz magadra...! Andris! Vigyázz!! - Írjál! Hallod-e?... Mi?... Küldjük utánad? Egyszerre mindenkinek eszébe jutott valami nagyon fontos, valami, amit még föltétlenül lelkére kell kötni a bevonuló fiúnak, testvérnek, kedvesnek. Néhány menyecskének való még a vonat mellett szaladt pár lépést, egy-egy utolsó kézszorításért... Csak egy szikkadtarcú székely nézte nyugodtan, szinte derűsen az induló vonatot. kezében ostor, harisnyája, zekéje itt-ott degenyeges - valami fuvarosféle lehet.