Fűszál a folyóban [antikvár]

Első fejezet Az utazás (1211) - Láttam a lányt! - Na ne mondd már! Én sokkal előrébb álltam! - Azok a fekete hajfürtök és a sötét szemek Micsoda szomorúság sugárzott belőlük! - Dehogy, hisz nevetgélt! - Okosnak látszik, pedig csak - négyéves. Nagyapám tudja. - Milyen fiatal menyasszony! Biztos boldog lesz a vőlegénye. - Nem semmi, hogy egy türingiai igazi királyi sarjat vesz el - Mint a mesében. - Ezüstből van a kád. - A szekér meg telis-teli ládákkal. - Micsoda kincsek lehetnek benne Nürnberg városának utcáit széttaposott virágok borítják. Az emberek órák hosszat várakoztak egymást lökdösve a tömegben, mostanra pedig már elhaladt a menet a vár felé. - Most mit esznek vajon? - Á, azt mi úgysem engedhetnénk meg magunknak! - Biztos nem lőrét isznak hozzá - És lesz mindenféle sült is. - Meg sütemények. Egy egész szekérnyit vitt fel nekik a pék. Három napja mást sem sütnek.