Futásod véget ér [antikvár]

A lapélek foltosak.
A regény hőse, Mark Niebuhr, alig múlt még tizennyolc éves, mikor behívják katonának, s néhány zűrzavaros hét után kiéhezve, agyonfagyva, űzötten kászálódik ki egy lengyel paraszt ágya alól. Ettől a perctől fogva: hadifogoly, egy a sok ezer közül, egészen addig a másik, érthetetlen és iszonyatos pillanatig, amikor különválasztják társaitól, s négy fegyveres őr kíséri a varsói börtön épületébe. A vád: Mark Niebuhr nem az, akinek mondja magát, hanem valaki más, súlyos háborús bűnök elkövetője, a lublini gyilkos. Niebuhr több mint egy évet tölt a börtönben, de a testi helyhezkötöttség hosszú hónapjai alatt érzelmei, gondolatai nagy utat járnak be. Vívódásokkal, gyötrődéssel terhes út ez, küzdelem a belső újjászületésért, a tisztánlátásért, az igazságért; s mire Mark kiszabadul a börtönből, már valóban szabad emberként lép ki a börtön kapuján, megszabadult az elfogultságok, a rossz beidegződések, a hamis látszatok addigi életét behálózó szövevényétől is. Ez a könyv, Kant szavaival élve, német fejlődésregény; s a második világháború utáni német irodalomban csaknem példátlan az önvizsgálatnak, a felelősség fölmérésének és vállalásának ilyen foka. Írójától azonban mi sem áll távolabb, mint a nehézkes pátosz, az önsajnálat, vagy az érzelmesség bármely más formája. Csupa irónia, csupa szikrázó szellemesség ez a könyv; a konokul végiggondolt gondolatok, a mondanivaló kemény ítéletei briliáns szójátékokban, versbe át-átcsapó, remek technikájú prózában öltenek testet, hallatlan nyelvi leleménnyel. Így lesz ez a kivételesen fontos tartalmakat hordozó mű mindvégig izgalmas, nagyon szórakoztató olvasmánnyá.