Gabonakörök [antikvár]

ICsak a bolt bejárata előtt fogtam fel, hogy ő volt az. Ahogy a többiek, én is kikerültem, meg sem próbálva értelmezni a látottakat. Csukott szemekkel lépkedtem tovább, igyekezve elfelejteni véres kezeit, lelketlen tekintetét. A pillanatnyi megdöbbenésen túl eszembe sem jutott, hogy nekem bármi közöm lehetne ehhez az egészhez. Azt viszont pontosan tudtam, hogy mi zajlik a hátam mögött. A pasas nehézkes, kaszáló mozdulatokkal épp egy széles csapást vág magának a bevásárlóközpont látogatói között, a főbejárathoz indul, és kilép az esőbe. Az ajtó halkan bezáródik mögötte. A vastag üvegre, mint egy megzavarodott légyraj, ezer esőcsepp zúdul. Szétfröccsennek, hogy aztán összeroncsolódott végtagokként csorogjanak lefelé, a felismerhetetlenségig elmosva a távolodó férfi görnyedt alakját. Lassítottam, és kifújtam magam. Felhangzottak az első sikolyok, néhány hölgyvendég nem volt képes visszafogni magát. Nem fordultam meg, csak kinyitottam a szemem. Egyedül voltam a boltnál. A tömeg a kijárat felé özönlött, minél távolabb e gonosz által meggyalázott helytől.7