Gáncsnélküli lovag [antikvár]

Részlet: "A rajzteremben zsongott, zsibongott a felső négy osztály növendékserege. A lárma nekicsapódott a nyári vakációban kimeszelt falaknak, s megsokszorosodva hömpölygött szét a padok fölött. Néhányan, a kisebb diákok közül, pillanatig bedugták a fülüket ujjukkal, majd hirtelen elhuzták a kezüket, s beengedték fülükbe a zsivajt, mintegy szórakozásként. Néhány komoly nyolcadikos rendet akart teremteni. Nagyokat csaptak a padra, pisszegtek, s ezzel csak növelték a hangzavart. Csak Berényi Róbert ült nyugodtan. Őt nem idegesítette a lárma. Talán nem is hatoltak el hozzá a fiúk össze-vissza szavai; vagy ha hallotta is a nem egészen odatartozó megjegyzéseket, nem fogta el, nem figyelt fel rájuk. Hiába volt körülötte lárma, benne csend volt. Nagy csend. Koponyája mint valami áthatolhatatlan, szilárd tartály tárolta ezt a csendet, melynek tiszta, felemelő erejét semmi sem zavarta. Berényi Róbert felülemelkedett a lármán, a rajztermen, az iskolán, s olyan magasságban érezte magát, hogy szinte látta a föld gömbölyűségét, s forgását, mint egy kugligolyót, mely sárga ködfoltok között lebeg. Lassan süllyed, csak lefelé ebből a mérhetetlen magasságból, s csak akkor csurrant vissza a rajzterembe, amikor hirtelen csend lett, s a fiúk egyszerre felálltak."