Garman és Worse [antikvár]

Részlet a kötetből: "Semmi sem nagyobb a tengernél, semmi sem türelmesebb. Széles hátán békés elefánt módjára hordozza azokat az apró törpéket, a kik a szárazföldön laknak és végtelen hideg mélységeiben elfér az egész világ nyomorúsága. Nem igaz, hogy a tenger hűtelen: mert sohasem igért semmit; nem követel és nem tartozik. Szabadon, tisztán dobog ez a hamisítatlan nagy szív - az egyedül egészséges ebben a beteg világban. És míg a kis törpék a tengerre kibámulnak, az nyugodtan énekli régi dalát. Némelyek egyáltalában nem értik meg; de sohasem értik az emberek egyformán. Mert a tenger mindenkihez külön nyelven beszél, a ki szemtől-szemben áll vele."