Garragan [antikvár]

Részlet a könyvből: Garragan a fegyházból jött és sietve haladt a kopár hársallén, mint akinek nincs veszteni való ideje. A hivatalnok, aki a kaput bezárta mögötte, utána nézett és megcsóválta a fejét. Aztán visszament a házba. Tavasziasan napos februári délelőtt volt, de a mezőkön metsző hideg szél fujt. Ahogy Garragan az allé végére ért, egy pillanatra megállott. Felnézett az égre és szokatlanul magasnak tünt fel neki a mennyboltozat. Tekintete körülfutotta a látóhatárt, orrát megcsiklandozta a nedves föld szaga, nagyot, mélyet lélekzett, aztán szinte szaladva ment tovább, mintha csak az elvesztegetett idejét akarná behozni.